Teljes alapítvány Birodalom Robot univerzuma

(Könyv)

         Pozitron álom hullám

Talán sokan ismerik Dr. Susan Calvin robot pszihológus nőt. Aki nem, nem baj, akkor majd megismeri. Ne szaladjunk így előre, először is tisztázom, hogy itt a robotokról lesz szó. Aki esetleg tart a technika haladásától, végtelenségétől és fejlődésétől annak megvan a lehetősége, hogy abbahagyja ennek az irománynak az olvasását. Mielőtt azonban ezt megtenné tisztázzuk, hogy a robotoktól nem kell félni. Alap programként a kezdetek előttről ez a három fő törvény van véglegesen és kitörölhetetlenül a pozitron agyukba táplálva. A robotika 3 legfőbb törvénye:

Nos ezek lennének (nem szó szerint) a robotika alap, megkérdőjelezhetetlen és legfontosabb törvényei. Először is némi bepillantást nyerünk a 2050 körüli időkbe. A földön csak nagyon ritka esetekben tartózkodhattak robotok az emberek ostoba rettegése következtében. Az Amerikai robot és Gépember Rt. Volt akkoriban a világ legjobb robot gyára, amely pozitron aggyal készítette el az általában tökéletes robotokat. A gyárban előállítják, és vagy gyárakba, vagy más energiaellátó illetve bányabolygókra szállítják őket. Kint ezeket a robotokat megfigyelik, és ha hiba van bennük szétszerelik és újra kezdik őket. A pozitron agy előállítása nagyon finom munka. Az ember beprogramozza és az egész rendszert megalkotja, egy gép meg legyártja. Tudni kell, hogy az Amerikai robot és Gépember Rt.- nek van egy Agy nevezetű robotja, ami az összes robotot jóval felül múlja. A pozitron agy egyéniséget ad a robotoknak, és nem csak gépies parancsteljesítésre jogosítja fel őket. Az Agy ténylegesen nem is hasonlít más robotokhoz, mivel ő úgymond egy hiper fejlett pozitron gömb. Van személyisége, egyénisége és mindez a törvények megsértése nélkül. És hogy ő miért létezik? Ez egyszerű. Ha végig gondoljuk, egy ember nem tudja átlátni a technika minden ágát, formáját és fejlődését, és ezért nem ugyanaz az ember szereli össze a robotot mint aki a pozitron agyat programozza be. Egyetlen ember ezt egyszerűen képtelen átlátni úgy, hogy mindent értsen belőle. Az ember bizonyos problémákra sajnos nem talál megoldást, erre teremtették az Agyat. Ő se tud minden problémát megoldani, de jóval megkönnyíti az emberek dolgát, és a robotok is engedelmeskednek neki. Az Amerikai robot és Gépember Rt.- n kívül egyetlen robot gyár érvényesült, de ők is hamar elbuktak. Sok ember próbált gyárakat létre hozni, de biztonságos anyagi háttér és technika híján ez több volt mint lehetetlen. Az állam egyébként is nehezen járul hozzá a modern technikával kapcsolatos dolgokhoz és ha bármi hibát talál az egész gyárat bezáratja… Lehetséges az, hogy erre egyetlen egy cégnek van lehetősége? Nehéz volna elhinni…

Óriási volt a kavarodás a kis szóbába, hát még az épületben! Az emberek hajukat tépve rohangáltak és érthetetlenre torzult szavakat ordítottak az alkalmazottaikra. Pedig mindössze néhány egyszerű munkarobot előállításán dolgoztak. Bár ha figyelembe vesszük, hogy egy napja készültek el a gyárral, és egy napot kaptak az első robot sorozat legyártására akkor ez már így önmagában is elég érdekfeszítő. Mindezen munkát egy alapgondolat fonta körül, mégpedig az, hogy nincs második esély. Anyagi hátterük így is kritikus helyzetben volt, mivel a Japán állam semmiféle késztetést nem érzett ennek a projektnek a támogatására. A szakemberek és az egyéb magas végzettséggel rendelkező munkások elárasztották az egész épületet. Mint megannyi fehér hangya nyüzsögtek, miközben kétségbeesetten próbálták tökéletesíteni a már meglévő számításokat. Egy épeszű ember is hamar tönkre menne, ha ide belépne. A nagy szárnyas ajtó kivágódott és Takeshi lépett be rajta. Körül sem pillantott és mégis csak úgy szikrázott belőle a düh. Néhány lépéssel lemaradva Taiki nézelődött kétségbe esetten, és néha-néha főnökére sandított. Takeshi megállt néhány embernél és kiosztotta őket, miközben Taiki egy papíron próbálta elrendezni a dolgokat. Ahogy megérkezett Takeshi a hangulat máris mérsékeltebbé változott. Az emberek elkezdtek odafigyelni a munkájukra és már senki nem volt annyira kétségbe esve. A pozitron agy szerkezete már teljesen készen állt, és a testük is folyamatban volt. A pozitron gömböket hosszas ellenőrzés után elkezdték legyártatni a gépeikkel, miközben a testeket összeszerelték. Összesen 56 SB-2-es modellt kellet ezen a napon legyártaniuk. Amennyiben ezt nem sikerül összehozniuk kiesnek a robot Rt.-k között folyó versenyen, ahol amúgy is kritikusan kevés versenyző állta meg a helyét. Ez most egy óriási lehetőség volt számukra, és mivel ha elbuknak egy yent sem látnak viszont az eddig belefektetett összegből. A tét nagyon nagynak bizonyult. A legnagyobb nyomás mégis Takeshin volt, ugyanis ezt az egészet ő hozta létre, minden ami ezen a helyen történik az ő régi álmait tükrözi. Akárhonnan is nézzük kegyetlenség volt, hogy ennyi időt hagytak. Alig 2 napja rendezkedtek be az épületbe, az emberek nem ismerték egymást és még nem szoktak hozzá a munkahelyükhöz. Nem volt beosztva semmi, és mégis megkellett csinálni a robotokat kifogás nélkül, ráadásul mára. Taikinek már lüktetett a feje a sok rohangálástól és az esetenként felmerülő problémáktól. Ő volt az egész vállalkozás egyik gyöngyszeme. Egyszerre volt robot statikus, a főnök legfőbb segítsége és robot pszihológus. Mivel ezekhez kiválóan értett és minden tehetsége és odaadása megvolt a munkája iránt, ezért nem is kísérelték meg, hogy külön embereket keressenek ezeknek a munkáknak a felosztására. Ő volt a legfiatalabb az egész cégnél, hiszen alig múlt 19 éves. Nem mennék bele a részletekbe, hogy ez hogyan lehetséges mivel elég hosszú lenne. Miután ellenőrizte az emberek munkáját és elvégezte a sajátját fáradtan dőlt le a főnök irodájában lévő kanapéra. Az ő irodája ugyanaz volt mint a Takeshié, hogy ha vészhelyzet van rögtön a segítségére tudjon sietni. Vonásain tisztán látszottak az idegesség jelei és fekete haja néhol hozzátapadt izzadt arcához. Szemüvegét megigazította és mélykék szemeit kimerülten hunyta le. Csakhamar el is aludt volna, de szerencsére Takeshi éppen akkor nyitott be, hasonlóan kimerült állapotban. A Taiki mellett lévő székre dobta magát és a fiúra nézett.

- Kész – mondta fáradt de elégedett mosollyal az arcán. Taiki viszonozta a mosolyt és őszintén megkönnyebbült. A fárasztó része ugyan még hátra volt, de most már nagyjából végeztek az első kihívás nyújtotta megpróbáltatásokkal. Taiki lassan felkaparta magát ülő helyzetbe és fejét fáradtan előre billentette.

- Kezdhetjük – mondta magabiztosan és ujjait ropogtatva nézett főnökére. Takeshi kifújta a levegőt felállt és kiment a szobából. Pár perccel később már az összes robot a szoba ajtaja előtt sorakozott és Takeshi beküldte az elsőt. Taiki feltette neki a rutin kérdéseket meg amire ilyenkor szükség volt, és csaknem fél órán belül mindegyik robot vizsgálatával végzett. Szerencsére nem volt semmi hiba sem a pozitron agy működésével, sem az összeköttetéssel test és agy között. Miután ezt elmondták a többieknek a hangulat nagyon is más irányt vett. Előkerült néhány üveg ital és az egész épületben visszhangzott a nevetés, a jókedvű beszélgetés és a részeges ordibálás. Taiki szorosan Takeshi oldalán haladt és onnan nézte az ünneplést. Néha belekapcsolódott egy-egy beszélgetésbe és nagyon is jól szórakozott. Egyszer aztán Takeshi megállt, hogy váltson néhány szót Maresukeval, a matematikussal, eközben Taiki is beszédbe keveredett néhány emberrel akik ráerőltettek egy-két pohár nagyon erős italt. Taiki soha nem bírta az italt, és annyira nem is szerette, de a sértegtések arra ösztönözték, hogy megigya a pohárban lévő masszát. A pia gyorsan tette a hatását, és Taiki szemei zavarossá váltak, a feje lüktetett az egész napi őrülettől és az ital ezen csak rontott. Hátratántorodott és megbotlott. Esés közben érezte ahogy hideg, vékony karok fonódnak a vállára de sajnos beazonosítani már sajnos képtelen volt a hangot. Takeshi erősen tartotta Taikit, nehogy hanyatt essen, majd válla alatt átkarolta és az irodájukba segítette ahol a kanapéra fektette. Taiki fáradtan nyitotta ki szemeit, és artikulálatlanul ugyan, de valami bocsánatszerű szót dünnyögött. Takeshi vigyorgott és nem értette, miért kellene a fiúnak bocsánatot kérnie. Őt is igencsak megviselték a mai nap dolgai, tehát semmi kedve nem volt részt venni ezen az értelmetlen after partyn, hiszen ez még csak a kezdetek kezdete. Fáradt szürkés szemeiben egyszerre csillogott magabiztosság és elégedettség. A legtöbben úgy képzelik el az ilyen elfoglalt embereket mint érzéketlen, pesszimista bunkókat, miközben Takeshi nem ilyen ember fajtába tartozott. Mindig vidám volt és pozitív, de ha kellett szigorú és kegyetlen is tudott lenni. Ő is nagyon fiatal volt, de ügyesen kezelte a pénzt és nagyon tehetséges és odaadó volt. 24 éves és most néhány napig Japán legelismertebb emberének tudhatja magát. Megjelenése sem volt túl szigorú vagy erőteljes, inkább csak amolyan nem magamutogató lángész. Fekete haja nagyjából válláig ért, ő maga pedig vékony volt és magas. A lányok rendszerint rendesen pörgő fantáziával bámultak utána ha látták, és Taiki is kellő agy tornát nyújtott nekik, a maga csendes eltökéltségével, és hasonló kinézetével (bár az ő haja rövidebb volt, szemei pedig kékek). Takeshi már néhányszor eljátszotta, hogy szerelmes Taikibe, amivel kellőképpen húzta barátja elég korlátolt, fogyó tendenciát mutató idegszálait. Takeshi viszont nagyon élvezte ezt csinálni, és rendszerint jókedvű volt egy- egy ilyen alkalom után. Taiki nem tudta eldönteni, hogy barátja ezt az ő bosszantása miatt teszi, vagy azért mert komolyabb szándékai vannak. Semelyiket se tudta kizárni, sőt újabb feltevései is születtek az üggyel kapcsolatban, de nem volt képes haragudni rá. Ő volt itt az egyetlen barátja, egyben a főnök is, és nagyon jól szoktak szórakozni ha néhány régebbi barátot is összehívnak, vagy csak felugranak egymáshoz tv-zni meg ilyesmik. Viszont ha valami romantikusabb jellegű helyen, vagy helyzetben vannak akkor Takeshinek rögtön bekattan az agya és levág egy jelenetet (persze eddig még egy igazi csók vagy nagyon intim dolog sem zajlott le). Takeshi igazából minden szempontból imádta a helyzetet, mert valószínűleg tényleg jobban vonzódott Taikihez mint kellett volna, meg aztán a helyzet is magát adta egy kis poénkodáshoz. Taiki az ilyen helyzetekkel valójában nem tudott mit kezdeni, tehát általában enyhén elpirult és hagyta, hogy Takeshi hozzásimuljon, átölelje é a haját simogassa. Utána amikor Takeshi már kezdett túl lőni a célon, Taikinek néhány idegszála hangos reccsenés kíséretében elszakadt és ő pedig haragos lett és sértődött. Ez az állapot az idők folyamán egyre kevésbé tört elő, ahogy beletörődött barátja legújabb hobbyjába.

Taiki ugyan félt beismerni, de ő maga is élvezte a helyzetet, de annyi önbecsülése még neki is volt, hogy ezt ne tegye szóvá.

Taiki hallotta ahogy az ajtót bezárják és Takeshi újra mellé lép egy perverz vigyor kíséretében. Az arcán lévő nyugalmat lassan kétségbeesés váltotta fel, és már megint nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ráadásul ő most feküdt, az a másik pedig mellette állt és lassan lehajolt hozzá, amiből a filmekben általában szex jelenet szokott kibontakozni. Ennyire még sosem volt húzós Takeshi játszadozása, és eddig nem is volt ilyen elszánt és vágyakozó az arckifejezése. Lassan Taiki főlé térdelt és ujjait finoman az álla alá csúsztatta. Taiki se köpni se nyelni nem tudott a kétségbeesés és a meglepetés következtében tehát csak kikerekedett szemekkel várt. Takeshi gyengéden megcsókolta, amibe ő akarata ellenére is beleremegett, és mikor felettese elszakította tőle ajkait, szinte vágyott rájuk. Takeshi ezt észrevette és visszahajolt, hogy kielégítse társa kezdetleges, de fejlődő igényeit, és hagyta, hogy a fiú átölelje. Ajkait ismét elszakította a másikétól és késlekedés nélkül átsiklott a nyakára. Taiki halkan nyögdécselt és a másik haját tekergette ujjai körül. Takeshi óvatosan levette barátja ingjét és ismét megcsókolta. A szoba eredetileg hűvös levegője felmelegedni látszott. Mind a ketten most csináltak ilyesmit először, legalább is a saját nemükkel… Ez a robotosdi nem játék, ha itt valamit elrontasz, cseszheted. Tehát a főiskolai évek alatt sem tettek szert túl sok barátnőre. Mind a kettő tapasztalatlan volt de lelkes, és nem vártak el egymástól semmit. Takeshi minden ruhadarabtól megszabadította a társát időközben, és már ujjaival kezdte izgatni, ami sikeresnek bizonyult, ugyanis Taiki még hangosabban nyögdécselt tovább. Közben ő is megszabadította társát a ruháitól, kis segítséggel, ugyanis remegő kezeivel megakadt a gomboknál és az istennek se jutott tovább. Takeshi lassan a hátára fordította a fiút, aki kábé annyira volt tudatában a dolgoknak, mint egy jól beszívott drogos, és Takeshi is közel járt ehhez az állapothoz miközben nedves ujjával kezdte el a fiú bejáratát kényeztetni, majd egyszer csak minden türelme ott hagyta és nem túl durván ugyan, de belé vágta magát Taikibe, akiből erre feltört egy fájdalmas nyögés. A fájdalom lassan enyhült és élvezett váltotta fel. Takeshi lassan elkezdte mozgatni a csípőjét, Taiki pedig a párnát karmolta és nyögések kíséretében zihálva vette a levegőt. Egyre gyorsítottak a tempón, a szobában pedig egyre melegebb lett. A jól hangszigetelt falaknak köszönhetően senki nem tudta kitalálni mi folyik odabent, tehát teljesen nyugodtak lehettek. Azok is voltak, legalább is ami ezt a felét illeti a dolognak… Egyre jobban az élvezet kapuja felé hajszolták egymást, ami csakhamar be is következett. Fáradtan feküdtek egymás mellett, szinte mozgásra képtelen állapotban, és így aludtak el egymás biztonságot nyújtó közelségében.

 ***

Másnap a munka zavartalanul folyt tovább, néhány szeretet teljes pillantást kivéve. Túl fiatalok és tapasztalatlanok voltak ahhoz, hogy zavarban legyenek meg hasonlók, tehát egyenlőre korlátlanul élvezték egymás társaságát, és a szex által adott lendület irányait. A robotok is kiválóan negálták a helyüket, és nem akadt semmiféle komolyabb probléma. Egyenlőre ugyan mégcsak egy távoli álom volt, de lassan felakarták venni a versenyt az Amerikai robot és Gépember Rt.-vel, és egyedül ők voltak a jelenlegi vetély társak, habár a későbbiek során véglegesen kiesnek majd ebből a körből

Ki is estek, egy esős napon, amikor kiderült, hogy elkövették életük legnagyobb baklövését amibe bele is haltak. Teljes mértékben gépekre bízták a robot gyártást, és egy kis műszaki hiba katasztrófává alakult. A robotok többé nem voltak irányíthatók, bár szándékosan nem bántottak senkit. El akarták fogni őket, erőszakkal és bilincsekkel, hiszen ezek az acél teremtmények immár túl közel áltak az igazi ember létezéséhez. Alig volt különbség a két faj között, így sérült a 3 törvény megkérdőjelezhetetlensége. A gyárat megsemmísítették az eset után, de minden egyes dolgozó belehalt a veszélyes ütközetbe. Itt már nem volt jövő, csak a keserves és félelmetes múlt...