After Life In Snow World
                                                    1.Rész
                                         (Ez egy eredeti történet)


„Minden olyan hideg körülöttem. Hol vagyok?”

Mintha csak egy távolban derengő emlék lett volna tűnt fel a fehérségben egy fekvő, bágyadt lány alakja. Lassan nyitotta ki fűzöld szemeit, és könyökölt fel.

„Hol vagyok?” tette fel a kérdést magának ismét. Megdörzsölte a szemeit és meglepődött arccal nézett körül. Minden fehér volt és felülről hullott a hó… A csillogó tájról saját ruhájára tévedt a tekintete…

„ Jé miért van rajtam téli kabát és cipő?Mintha legutóbb még nyár lett volna…Nyár… De mi is történt? Mintha nem léteznének az emlékeim de itt vannak bennem…” Lassan felkelt és óvatosan megindult a fehér hó szerű porban. Lehelete tisztán kirajzolódott a fehér tájban. Ment egy darabig majd valami keménybe ütközött… Fájdalmas nyögése betöltötte az üres teret. Óvatosan húzta le a kesztyűjét és érintette meg újból az útjában lévő láthatatlan tárgyat. Érezte, hogy hideg és csúszós és nem egy tárgy, hanem inkább egy fal van előtte… Üvegből volt. Megtörölte az üveget és kinézett rajta… Nagy méretű tárgyak terültek el mellette ő pedig egy óriási asztalon volt valami üveg mögött…Egy szoba volt az üvegen túl csak szokatlanul nagy… Vagy ő maga volt kicsi? Nem lehet tudni hiszen nincs viszonyítási alap. Kissé hátrább lépett a meglepetéstől. Óvatosan indult meg az üveg mellett rajta húzva kezét… Egy köralakot írt le a kiindulási ponttól, de még mindig nem értette mi történt és hol van. „Tehát egy üveg karikában vagyok?” Elmélkedett a kis körben járkálva… Felnézett miközben kezét a hóesés ellen szeme fölé rakta. „Tehát egy gömbben vagyok… Egy hó gömbben…” Nézett körül érdeklődve… „De hát mégis hogy kerültem ide?”

Az emlékei, mint hirtelen gondolatok, lepték el elméjét és tudatát. Megtántorodott és a puha hóra esett…

„Tehát én meghaltam… Tegnap napközben megöltek… Élni akartam és ide kerültem… Senki nem siratott a temetésemen, senkinek sem kellek… Ők maguk öltek meg… Miattuk haltam meg, ők tehetnek róla.” Az emlékeket követő érzelmek összezavarták a gondolatait, és erősen belékapaszkodva fojtogatták, és csábították a „rossz” felé. Könnyek gyűltek csillogó szemeibe, és kétségbeesetten próbálta betörni az üveget és kiszabadulni a furcsa börtönből de mindhiába. Az üveg fal nem engedett, és erősen tartotta magát mint valami láthatatlan akadály. Kezeivel ütötte és lábával rugdosta a kemény falat de semmit nem ért. Vérző,átfagyott kezekkel térdelt az üveg mellé, de sírás helyett inkább dühösen nézett keresztül az üvegen. Egy hang azt súgta neki: „Most bármit megtehetsz”. A mondat jelentését nem igazán értette, de tudta, hogy most olyan dolgokat tehet meg amiket eddig nem. A gyűlölet elvakította és nem hagyott helyet az észszerűségnek. Egyedül érezte magát de nem érdekelte. Megölte volna magát de nem tudta megtenni, hiszen az élni akarás mindenkiben jelen van, főleg egy alig 11 éves lányban… Úgy érezte még van miért élnie és gyakorlatilag ő már úgyis halott. Lassan felállt és körül nézett, hogy vajon van e itt valami amit csinálni tud… A fényben hirtelen megcsillant valami a gömb közepén a hóban. Kicsit gyanakodva lépett oda a tárgyhoz és szemügyre vette. Egy tükör volt, Kristály kerettel, angyal formájú gyönyörűen kifaragott díszekkel. Volt benne valami természet feletti ami elvarázsolta a lányt… Az angyalok inkább gonosznak mint jónak látszottak rajta, és alattomos mosollyal próbálták befolyásolni a tükör használójának lelkét. A lány gyönyörködve nézte az aprólékosan kidolgozott tárgyat. Mintha nem olyan lett volna mint egy tükör, hanem inkább mint egy üzenet valaki/mindenki számára… Ahogy belenézett, a tükör hirtelen kékes fényben kezdett izzani, de nem váratlanul, hanem inkább megnyugtatóan… Fénye betöltötte a gömböt kékre festve a csillogó havat. A tükörben fehér betűk jelentek meg és lassan mondatokká alakultak:

„A vágyaid melyek mélyen szívedben élnek feltörni készülnek, most megteheted amire lelked legmélyén vágysz. A bosszú éltet és most nem fontos neked, hogy miért. Ami volt nem múlt el,te tudod mit akarsz Akane. Csak te!”