After Life In Snow World

2.rész

                                                 (Eredeti történet)

Ült és nézte a tükröt. Fehér haja csillogott a lágy fényben, és a varázslatos tárgy még mindig csábítón hívogatta lelke sötét részét. Szeme nedves volt, arca pedig hófehér. Nézte a tükröt és nem tudta mit kéne tennie…

„Ölni!”- Hallotta a hangokat, de nem értette mégis kit és hogyan. A tükörben elkezdtek játszani a fények… A kezdetleges foltokból lassan képek alakultak ki és mutatták a jelent. Sok vidám gyerek és felnőtt ült kint az árvaház udvarán. Beszélgettek, játszottak és jól érezték magukat. Mintha soha semmi nem zavarhatná meg őket… A lány szívébe beléhasított a fájdalom. „ Tehát nem hiányzom. Nem, egyáltalán senkinek sem. A barátaim úgy viselkednek mintha misem történt volna. A tanítók akik úgy tettek mintha fontos lennék nekik, nem éreznek semmi fájdalmat. Egy fölösleg voltam a világ számára. És akik megöltek…”Ölni” Hasított belé a gondolat és hirtelen megértette mit akar ez a furcsa démon. A tükör üvegére X-eket kezdett rajzolni a pokolba kívánt személyekre. Várt. Nem tudta mire de várt. Az egyik pillanatról a másikra fekete dolgok lepték el a kilátást és elkezdték a kiválasztott embereket lemészárolni. Először felvágták őket utána mintha innának valami furcsa csillogó anyagot. Igen az emberek lelkét kezdték marcangolni ezek a lények miközben Akane rémült arccal nézte a történteket. Ezek a démonok vagy micsodák nagyon különlegesek voltak. Szépek és ijesztőek. Áttetsző füst szerű testük grafitként csillogott a napfényben. Emberi fantáziával nem lehet őket elképzelni. De ő ott volt és látta, alig volt 11 éves de mégis. Az emberek meghaltak és minden vérben úszott. Akane összezavarodva és még rosszabb állapotban dőlt hátra és hunyta le szemeit. „ Megöltem…Megöltem egy csomó embert… Én öltem meg… ÉN!” Itt sírni kezdett, és könnyei az arcára fagytak. Szépen lassan álomba sírta magát… Álmában egy megnyugtató ám hidegen csengő hang szólalt meg.

„ Ők tehetnek róla, miért te sírsz? Az álmaidat taposták össze, a vágyaidat tiporták szét miközben hamis reményekben ringattak. Hazudtak, és elhitették veled ami nem igaz… Most a te igazságod győz, most csak te számítasz. Bűnhődjenek akiknek bűnhődniük kell. Minden jobb lesz és szebb ha megteremted az új világot amiben a jóemberek élhetnek. Most te döntesz az élet további sorsáról. Te most az idő és a halál felett állsz…”

De a halál… az olyan hatalmas…