Szép, meleg tavaszi idő volt. Az égen egy felhő sem volt látható, a nap sárga fényével sütött le a földre, a madarak vidáman fütyörésztek az árnyékot adó fák lombkoronáján, míg páran az újonnan kikelt porontyokat segítették szárnyra kapni.

Neji Hyuuga pirospozsgás arccal, lehajtott fejjel sétált Konoha utcáin, miközben csekély élvezettel szidott mindent és mindenkit, aki szembe jött vele. Arca közel sem a hőségtől volt vörös, inkább a ruhától, amit Lee kedves mosollyal rákényszerített, majd ráparancsolt, hogy sétáljon szépen körbe a falu utcáin, mert figyelni fogja, és ha nem teszi meg, kemény büntit fog kapni.

’Hogy enné meg a fene… megölöm!’  – ígérte neki gondolatban, és biztos volt benne, hogy ezt kivételesen meg is tartja.

Egy szoros, virágmintás, krémszínű felső volt rajta (Lee külön kérésére zoknival kitömve) és egy világos pulóver, egy aranyos, rózsaszín kis térdig érő szoknya és persze az elmaradhatatlan topánka. Ez utóbbit, miután sikerült viszonylag észrevétlenül beosonni az első lányvécébe, ami a közelben volt, sikeresen lecserélte egy szandálra, mert különben biztos volt benne, hogy első adandó alkalommal megbotlik.

’Ha ennek vége… Én esküszöm… esküszöm…’  - kezdte újra gondolatmenetét, miközben szokásosan gyilkos pillantást vetett egy járókelőre, aki alaposan megnézte, de biztos volt benne, hogy nem ismerte fel. Tenten kivételesen volt olyan kedves, és megcsinálta a haját, így az most két copfban lógott mögötte. A végeiből egy kicsi le is lett vágva, de két tincset hagyott előre lógni. Mivel arcpirosítóra nem nagyon volt szükség, Tenten csak a szemét festette ki halványan kékkel, ami állítása szerint nagyon jól megy az arcához. A fejpántját Leenek adta megőrzésre, ugyanis tudta, hogy bármennyire is ki tud szúrni másokkal, a szavát mindig betartja.

’Kinyírom!’                                                        

Az egész úgy kezdődött, hogy fogadtak; Naruto hány rament tud megenni egyszerre? A tét: A vesztes teljesíti a másik egy teljesíthető kívánságát. Neji azt hitte, nincs vesztenivalója, elvégre már régóta riválisok a fiúval, nyilván azt fogja kérni, küzdjenek meg, ez esetben pedig biztos a győzelme. Hogy ő mit kért volna, ha nyer, azon nemigen gondolkodott el.

Na de térjünk vissza a ramenhez: Lee szerint ötvenet legalább, míg Neji naivan tizenötre szavazott (Ami azt illeti, ő már azt is soknak tartotta, nemhogy harmincöttel többet…).

Ichirakunál: Neji szegény eléggé kiakadt, mikor Naruto alig tíz másodperc alatt megevett húsz tál rament, hát még mikor fél perc alatt túlment a hatvanon… hatvannégynél adta fel. Pontosabban szólva elaludt a hatvanötödik felbontása után.

Az előadásnál jelenvolt még Sakura, aki eléggé undorodva nézte az „evést”, Sasuke, aki szinte rájuk se hederített, Kakashi, aki Leevel egyetemben jót mosolygott a reakcióján, Tenten, aki elborzadva bámulta a szőke fiút és A Fiatalság Ereje! személyesen.

Ő… nos… szónokolt?

Rock Lee élvezettel nézte a látszólag sorsába belenyugodott fiút, amint épp befordult egy sarkon ahol Tenten várta széles mosollyal, hogy beráncigálja a legközelebbi ruhaboltba, ahol kedvükre válogathatnak a legkivágottabb felsők és legrövidebb szoknyák közül – mintha az, ami rajta van, már nem lenne eléggé az…

Tenten ellenmondást nem tűrve odahúzta Nejit a csinos eladó férfihez, aki elmosolyodva nézett végig rajtuk – különös figyelmet fordítva a lánybőrbe bújt fiúra, aki ezt szerencsére nem vette észre – túlságosan el volt foglalva a gondolataival, amikben azt taglalta, miként tudna a legfájdalmasabb módon végezni Leevel úgy, hogy ne maradjon nyoma. Így továbbra is játszhatja az élőt és őt sem fogják gyanúsítani… Talán.

’Felakasztatom… vagy felakasztom. Ráuszítom Gaarat… Igen, ez jó lesz. Vagy mégis magam végezzek vele? Ez aztán a kérdés…’

- …vagy talán a másik tetszik jobban, kisasszony?

- Mi? – ocsúdott fel

- Ez, vagy a másik szoknya tetszik jobban? – ismételte Tenten az eladó szavait

- Öö…

Neji vetett egy pillantást az említett ruhadarabokra és megállapította: ennél rövidebb szoknyákat még életében nem látott. De ha élni akar, jobb lesz, ha nem ellenkezik.

- E-ez… - bökte ki nagynehezen, mire a lány elvigyorodott, kivette a férfi kezéből a kicsit rövidebb, kékszínűt, megragadta a fiú kezét és elkezdte a próbafülke felé húzni.

- Fel tudod venni? – kérdezte ott halkan

- N-naná! – vágta rá mérgesen, átvette a ruhát és kelletlenül belépett.

Egy kicsit szenvedett ugyan a szoknyával, de végül véleménye szerint sikerült normálisan – már amennyire az lehetséges – felvennie.

- Kész vagy már? – szólt be neki Tenten az ajtónak támaszkodva

- Ahaa… - morogta kedvtelenül, mire a lány szó nélkül kitárta az ajtót, hogy jól megnézhesse magának a srácot. Néhány perc szótlan álldogálás után a háttérben taps hangzott fel. Neji összerezzent és átnézett Tenten válla felett, aki szintén meglepetten fordult a hang irányába. Az eladó tapsolt mosolyogva.

- Elbűvölő! – jelentette ki

Lee arca egy fokkal sötétebb árnyalatot vett fel, ahogy nézte, mikor az eladó és Tenten kórusban kezdték dícsérni a piruló, megszeppent Nejit, aki felé erre több vásárló is fordult.

Neki is el kellett ismernie, a fiúnak kifejezetten jól állt a miniszoknya. Gyorsan elkapta róla a tekintetét, mert érezte, hogy az arcába szökik minden vére. Így jó rálátást nyert az utcára, ahol megpillantott egy oda egyáltalán nem illő pontot.

’O-ó… Probléma.’

Lee szinte biztos volt benne, hogy a lány már egy pillantásból is felismeri Nejit.

Hyuuga Hinata ajkán halvány mosollyal belépett az üzletbe, ahol megdöbbentő látvány fogadta – több okból is.

1. A lány, aki a próbafülkék előtt állt, megdöbbentően hasonlított az ő Neji bátyjára… Nem, nem csak hasonlított… Ő maga volt az.

2. Miért visel Neji… lányruhát? Elég abszurd feltételezés lenne, hogy az ott rajta egy rövidnadrág, tekintve, hogy ebben az üzletben nem árulnak férfi öltözéket. Női ruhabolt. Ezt a feltételezést tetézi, hogy még el is pirult, ami szintén szokatlan tőle.

3. Miért kínozza magát? Az arcáról, bár egész jól rejtegeti, még byakugan nélkül is látszik, hogy azt csinálja. Semmi kétség.

Hinata arca csak pár pillanatig árulkodott döbbenetről, utána sikerült ráerőltetnie egy teljesen ártatlannak látszó álcát, és bentebb lépett az üzletbe.

Neji hallotta, hogy az ajtócsengő megszólal, és érezte ugyan, hogy figyelik (bár ezt most többen is teszik együttesen kínozva őt, hála az előtte álló két jómadárnak), de semmi kedve nem volt megfordulni, hogy szembenézzen az illetővel, de nem sokáig bírta. Lassan, mintha lassított felvételt nézne, fordult az idegen felé. Egy pillanatra ledermedt húga láttán, majd így is piros arcát egyszerre lángtenger borította el.

’Ez nem lehet igaz… Nem hiszem el!’

A lány lassan közelebb lépett hozzá, majd még jobban, végül már ott állt közvetlen mellette. Halkan, mintha csak tátogna, szólalt meg;

- Beszélhetnénk?...

Neji pár pillanatig fel sem fogta a kérdést, majd hogy ez megtörtént, reszketegen bólintott. Hinata óvatosan megragadta a karját, és elkezdte a lányvécé felé húzni, csak gondolatban tiltakozó bátyját.

’Mivel érdemeltem ezt ki…?’

Tenten követte Neji tekintetét a bejárathoz, ahol nem várt személy fogadta. A fiú húga. Egyszerre elkezdte sajnálni a srácot. Az élet ezen a napon igencsak kiszúrt vele. Mintha mai tettei nem lettek volna így is eléggé kínosak, most még jön Hinata is, akinek az arcára van írva, hogy rájött, az előtte álló „lány” az eddig igen nagyra tartott bátyja, lányruhában. Égés.

Sajnálkozva nézett a fiú után, amint a lány behúzta a mosdóba.

Szerencsére a mellékhelyiségben rajtuk kívül egyelőre nem tartózkodott senki, így viszonylag nyugodtan tudnak beszélni. Már amennyire Neji nyugodt lehet e pillanatban.

- Öhm… - kezdte mondandóját kissé bizonytalanul Hinata – Te vagy Neji… ugye?

A fiú egy pillanatra kővé dermedt a kérdésre, majd hevesen megrázta a fejét.

- N-nem, összekeversz valakivel – hápogta megrendülten.

- Tényleg? – fordult felé a lány zavartan – De… Pont úgy nézel ki, mint ő.

- É-én nem… vagyis… én…

Hinata érdeklődve nézett rá.

- Igen? Mit szeretnél mondani?

Neji ismét megrázta a fejét.

- Se-semmit!

- Oh… - A beszélgetésben néhány másodpercnyi szünet állt be. – Nem lenne ellenedre ha… ha… - kezdte megint, kissé kipirulva, és el se hitte, hogy eszébe juthatott egyáltalán ilyesmi

- Mondd… - sóhajtott Neji előrelátóan

Hinata zavartan babrált a pulóvere ujjával.

- Nem… lenne baj, ha… megnézném…? – bökte ki végül nagynehezen, vöröses képpel

Neji arcát egyik kezébe temette, a másikat tehetetlenül lógatta maga mellett.

- Csináld – kérte kelletlenül, pirulva.

- De…

- Gyerünk, essünk túl rajta – sürgette.

Hinata még habozott egy kicsit, de látva Neji kérlelő arcát, végül aktiválta a byakugant. Kissé félve pillantott a kiegyenesedő fiú arcára gondolatban eltüntetve róla minden sminket – már amennyi rajta volt, az pedig, hála könyörgésének, nem olyan sok – és elképzelte copf nélkül, fejpánttal.

Tényleg ő volt az.